A villany

Két diáklány lakik egy lakásban. Egyik este az egyik csaj elmegy mert randija van.
 Eszébe jut, h a táskáját benn felejtette a szobában. Csendben belopózik, a villanyt
 se kapcsolja fel, mert a barátnője már alszik és nem akarja felébreszteni.
Minden remekül sikerül, másnap reggel megy haza, látja h ott a rendőrség.
 bemegy a szobába, és a barátnőjét holtan találja az ágyon, a falra pedig vérrel ez van fölírva:
 FOGADJUNK ÖRÜLSZ HOGY NEM KAPCSOLTÁL VILLANYT!

-------------------------------------------------------------------------------------------------
Balta

Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen
 langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.
A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt
, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat,
 míg a ballal egy baltát szorongattam.Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak
 a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.
A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt,
 s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat,
 míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem,
 a legjobb barátaim voltak. A srácot Balázsnak, a lányt Enikőnek hívták, egy osztályba
 jártam velük. Mindig számíthattam rájuk, ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is.
 Sosem tudtam volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy hibát:
 szerelmesek lettek egymásba.

Andit már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmese voltam belé első perctől fogva.
 Balázst az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban
 nem tudtam nekik megbocsátani.
Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat
 és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül.
Balázs félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt, leporolta a nadrágját és
 elindult a tisztás széle felé, az erdőbe.
Eljött az én időm!
Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam.
A tisztás szélén a homályban, ahol Encsii nem vehetett észre, végigosontam Balázs után,
 és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol ő.
Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a legszélső fáktól. Mikor ráleltem,
éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam sokáig az időt.
- Ne haragudj pajtás. ? suttogtam, és két kézzel meglendítve a baltát pontosan a gerince
 mellett hasítottam ketté a hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt.

Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt
 megfordultam volna, leköptem.
Ezután elindultam a következő áldozatom felé.
Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsii, mikor meglát? Ahogy
magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal elfojtottam.
Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy idő előtt meghallja lépteimet.
 Mikor elértem a fát, félhangosan megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen.
Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg.
- Jó estét kedvesem! ? köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai.
- Szia! Te hogy kerülsz ide?!
- Mondhatni, erre vitt az utam. Te?
- Balázzsal vagyok itt? tudod, járunk.
- Tudom. Ő most hol van?
- Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz.
- Nem hinném.
- Hogy érted ezt?
- Nem fog már visszajönni.
- Miket beszélsz?

Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér.
- Úristen! Te?
Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt.
- Szeretlek! ? mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Élt egy házaspár!Az asszony egy üzemben dolgozott. Egyszer nem figyelt és az egyik gép letépte a kezét a könyökétől lefelé! Fröcsögött a vér! Az asszony teljesen depresszíós lett!
Csak úgy tudta elképzelni életét ha minden pénzükből csináltatnak aranykezet! Ez meg is történt!Az asszony csoda szép aranykezet kapott!Teltek az évek az asszony megbetegedett!
Közeledett a halála ezért végrendelkezet.Csak ennyit: " Az aranykézzel együtt temessék el és maradjon is a sírjában " így is lett eltemették.
A férfi tovább élt a házban de már alig volt pénze ruhára és ennivalóra is!
A reménye az asszonnyal eltemett aranykéz volt! Eldöntötte este kimegy a temetőbe és kiássa!
Sötét volt nagyon! Megtalálta a sírt és elkezte ásni!Sietett!Mikor kiásta kivette az asszony csontjai közül, és ott hagyta a temetőt!
Mikor hazaért nagyon elkezdett félni......!Az ágy az ablak melett volt!Az ablak résnyire kivolt nyitva és behalatszódtak a kihalt utca zajai! egyszercsak csoszogást hallott!Átölelte az aranykezet!Meglepődött mert a csoszogás abba maradt..............AZ Ő HÁZA ELŐTT!
Kert ajtó nyitódik amit a férfi sietségébe elfelejtett bezárni!Így a lassú vonatott csoszogás a kertben folytatódott!Átment az ablak alatt és megált a bejárati ajtó előtt.Csend....!Kaparászás a zárban............kattanás...az ajtó kinyitódott!A férfi nagyon félt!A csoszogás a nappaliba folytatódott!A férfi már alig vett levegőt is!Csendben hallgatózott.......halk suttogást halott elég tisztán!
" Hol van a kezem?Hol van a kezem? " Láb dobogás a lépcsőn "Hol van a kezem?Hol van a kezem?" Állj!Valaki megállt a férfi szoba ajtaja előtt!nyikorgás..............recseg a padló................a férfi érzi a lehelletét.........." Hol van a kezem? Hol van a kezem?NÁLAD VAN!!!!!!!!!!"
-------------------------------------------------------------------

Az élő-halott

Egyszer,  nem olyan régen történt, hogy meghalt egy William Jonas nevű ember  egy kisvárosban. Még a temetése előtt (a szokásos  módon) a holttestét egy halottas házban tárolták.Egyszer aztán a hullaház gondnokánál jelentkezett egy jóvágású férfi.

-Megszeretném nézni az egyik halottat, tudja, án nem tudok jönni a temetésére.-monda a férfi a gondnoknak.

-Jöjjön beengedem.-válaszolt a gondnok, majd a halottas ház felé tartva kérdezgette a férfit:-Magát hogy hívják?

-William Jonas.

-És szabad érdeklődnöm, maga hol lakik?

Erre a kérdésre már nem válaszolt a férfi. Odaértek a halottas házhoz. A gondnok beengedte a férfit. A férfi be is ment. Később a gondnok már ment volna  bezárni a hullaház ajtaját, amikor eszébe jutott, hogy a férfit ugyanúgy hívják mint az egyik halottat. Nem igazán törődött vele, egészen addig, amíg  oda nem ért a halottas házhoz. Belépett, hogy lássa minden a helyén van-e a hullaházban. Közelebb ment az egyik hűtőtálcához (mármint olyan hűtőtálcához amin a halottakat tartják) és meglátta rajta azt a férfit, akivel az előbb beszélt. Halottan.  Hát nem volt véletlen a két egyforma név...

(am a hűtőtálca arra való hogy ne induljon bomlásnak a hulla...ezért kell hűteni pfúúúj xDXS)

---------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes.
El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz!

Oldal: Rémtörténetek
Itt mindenlesz!!!!! - © 2008 - 2026 - petrucilapja.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat